A Veszprém Városi Füzetek 8. (Veszprém, 2004) számában jelent meg Hogya György tollából a "Cigányprímások és szórakozóhelyek Veszprémben" cínű munkája. Ebben néhány oldal az akkori Helyőrségi Tiszti Klub történetéről szól.
A hivatkozott oldalakat >>> ezen a linken olvsashatják <<<
A katonatiszteket a hétköznapi élet számos területén kedvezmények illették meg, melyeknek nagy része kiterjedt családtagjaikra is. A kedvezmények egy részét központilag határozták meg és nem csak a tiszteket, hanem az állami alkalmazottak egészét érintette. A juttatások jelentős része azonban csak a katonák és családtagjaik számára volt elérhető, például a különböző ellátások a honvédségi intézményeknél.
A teljes anyag >> itt << olvasható.
2016. február 18-án került bemutatásra Veszprémben a "Katonadalok az első világháborúban" című CD, mely a Veszprémi Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság pályázati felhívása alapján a Veszprémi Tiszti Kaszinó Hagyományőrző Egyesület gondozásában, a Zrínyi Kiadó által jelent meg. A CD különlegessége, hogy a veszprémi kórusok és szólisták közreműködése mellett Veszprém Helyőrség katonái is énekelnek rajta akik úgy szólaltatják meg és hagyják örökül az utódok számára a katonadalokat, ahogyan azt annak idején az egyszeri, lelkesen hadba induló katonák is tették. A CD mottója: "...ezek a nóták a magyar honvéd lelkét és erejét jelentik, hogy ezek a dalok könnyítik és szépítik meg a katonaéletet. Ezek adnak biztatást, reményt és kitartást és tudom, hogy amíg ezek a dalok élnek, addig mi is élünk büszkén és szabadon." (Lovassy Andor)
A videón a veszprémi katonák előadásában hallható dal címe: A veszprémi tűztoronyban. Kísér az MH Légierő Zenekar. A mottó Oberfrank Pál szinidirektor előadásában hangzik el.
A 100 évvel ezelőtti képek mellett a stúdiófelvételekről készült egy válogatás a videóban.
Hegedűs Veronika
NOVÁK BÉLA: Fővárosi kaszinók a 19. században (részlet)
Az első: a Nemzeti Kaszinó
A hazai kaszinók számára mintául szolgáló klubok őshazája Anglia volt, ahol már a 16. században kialakultak a klubok csírái: a vendéglőkben rendszeresen találkozó, számláikat közösen kifizető asztaltársaságok. A "club one's resources" kifejezés mindmáig a közös célra történő pénzgyűjtést jelenti. Ezek a kompániák nem csak szórakozni gyűltek egybe, de sokszor üzleteket is kötöttek, a találkozásnak teret adó vendéglők és kocsmák pedig raktárként és árubemutató teremként is működtek. A 18. század második felére aztán ezekből az üzletelő, szórakozó asztaltársaságokból alakult ki a híres angol klubélet, amelyben minden társadalmi réteg megtalálta a maga helyét a törzskocsmától az előkelő klubig.
Amikor Széchenyi István első ízben járt a szigetországban, vendéglátói természetesen az utóbbiakba, a zártkörű klubok világába vezették be. Itteni élményei ösztönözték arra, hogy itthon is valami hasonlóval kísérletezzék. Már az 1825-ös pozsonyi országgyűlés idején egyfajta "magánkaszinót" rendezett be gróf Károlyi Györgygyel közösen fenntartott szálláshelyén, ahol élénk társadalmi élet zajlott. Ennek a gyűlhelynek állandóvá tételén kezdett el fáradozni 1826 végén.
A teljes tanulmány >> ezen a hivatkozáson << olvasható.
Forrás: internet (Budapest Főváros Levéltára - ez az anyag 2015-ben volt elérhető Budapest Főváros Levéltára honlapján)